HÍREINK
 

ADORJÁN FERENC

1921-2010

Budapesten született és 15 éves koráig élt itt. Vitézi árva gyerekként került 1935-ben Mezőhegyesre. Az első évben mint méneskari "kiskatona" tanulta a lovas szakmát, a lóápolástól kezdve a takarmányozáson át a lóidomításig és a tenyészállatok szakszerű gondozásáig. Itt ismerkedett meg a lovaglás alapjaival,.Tényleges sorkatonai szolgálatát is Mezőhegyesen töltötte, majd mint továbbszolgáló altisztként.1942-ben Budapestre került a Földmüvelési Minisztériumba, a katonai ménesekkel kapcsolatos számviteli ellenőrzést végezte. Közben, 1943-ban méneskari továbbképző tanfolyamon (equitáción) vett részt Komáromban. 1945, tavaszától 1947 augusztusáig volt hadifogoly Ukrajnában. A hadifogságból való hazatérése után újra a Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési osztályán, majd 1950-57 között az Állattenyésztési Kutatóintézetben dolgozott. A Lótenyésztési osztály munkatársaként főleg az ügető tenyésztés kérdésével foglalkozott. Ezekben az években levelező hallgatóként végezte el a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet. 1958-ban Mezőhegyesre helyezték és az Állami Méntelep vezetőjének nevezték ki.

A lótenyésztés és az állami méntelepek 1962-ben történt átszervezését követően, a méntelep tenyésztési körzetének, Békés,Csongrád megye Lótenyésztési Felügyelőségének vezetését Ezekben az években már élénk versenyélet folyt a lovas sportegyesületek körében. A felügyelőség területén működő lovas alszövetség munkájában, s az itt tartott versenyek rendezésében tevékenykedett..1965-be került vissza Budapestre. Először az Állami Gazdaságok Lótenyésztési és Versenyzési Igazgatóságának munkatársaként dolgozott, majd 1967-től Nemzeti Lovarda vezetőjének nevezték ki. Nemzeti Lovarda közreműködésével több lovasiskola létesült (Siófok, Tihany, Alag-Diplomataistálló), amelyeknek felügyeletét látta el, de közreműködött más lovasiskola megalakulásában, lovakkal és felszereléssel való támogatással. .Ezeknek az élén örkénytáborban végzett lovagló tanárok álltak. Munkaköri feladatként tevékenykedett a versenyek szervezésében, rendezésében. Ekkortól majd minden hazai nagy versenyen, így a Budapest-bajnokságokon, országos lovasbajnokságokon, mint versenybíró működött közre. Az öttusa és fogathajtó világversenyek bonyolításában is részt vett.

1981-be ment nyugdíjba, de a lótenyésztéstől, a versenyzéstől nem szakadt el. Versenybíróként számos nagyobb versenyen szerepet vállalt, az 1980-as évek közepétől pedig az orosházi Új Élet MgTsz versenylovainak ügyeit képviselte a galopp és az ügető pályán. Mint nyugdíjas alapító tagja volt a nyugdíjas agrármérnökök klubjának, amelynek rendezvényeit, kirándulásait szervezte.1995-ben Szolnokra költözött, ettől kezdve csak a környékbeli versenyekre járt el nézőként. A legutóbbi években megrokkant egészségi állapota és Békéscsabára költözött fiához. Itt, a békéscsabai korházban érte a hirtelen halál 2010 február 3-án.

Hamvait tartalmazó urnát 2010 március 10-én 11,15-kor a Pestszenterzsébeti temetőben helyezik örök nyugalomba.